Sziasztok! Egy új résszel álltunk nektek elő. Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást! :)
- Te normális vagy.....??[...] - kérdeztem feldühödve mikor megláttam Davidet egy szál bokszerben Taylor kanapéján. Taylor se vitte a túlzásba a öltözködést rajta meg egy köntös volt.
- Most miért vagy így kiakadva??? Lefeküdtünk és kész. - mondta Taylor lazán, mintha ez olyan átlagos dolog lenne.
Erre feldühödtem, és átverekedve magam Tayloron bejutottam a házba és rögtön Davidhez mentem.
- Normális vagy? Én azt kértem, hogy vigasztald meg Harryt nem azt, hogy feküdj le a volt csajával! - mondtam majd elindultam a kijárat felé, de félúton visszafordultam és lekevertem Davenek egy pofont, majd haladéktalanul távoztam.
- Ilyenkor mit érzel húgi? - kérdezte Dave az arcát fogva.
- Jót! - válaszoltam , majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Annyira mérges voltam, hogy a dühömet úgy gondoltam, hogy vodkával itatom fel. Így bementem a legközelebbi kocsmába. Egyfolytában csak ittam, nem törődve azzal, hogy berúgok, mert így legalább elfelejtem ezt az egészet. Egyik vodkát a másikra halmoztam.
Csupán annyira emlékszem, hogy hazaérek és a kanapén ott ül Harry....azután minden homályba merül.
Reggel kicsit másnaposan, de felkeltem és mikor megfordultam akkor Harryvel találtam szembe magam aki egy szál bokszerben feküdt mellettem. Gyorsan megnéztem, hogy van- e egyáltalán
rajtam valami, de csak fehérnemű volt. Olyat sikítottam, hogy Harry leesett az ágyról.
- Most meg mi van? - kérdezte a földről.
- Ugye mi nem feküdtünk le? - kérdeztem tőle.
- Nem. - mondta bizar arc kifejezéssel, majd felült az ágyra.
- Akkor jó! - nyugodtam meg.
- Tényleg nem történt semmi? - kérdeztem meg ismét.
- Akarod, hogy történjen? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Hát... - mondtam bizaran , majd elpirultam.
Ekkor Harry közelebb jött, és megcsókolt, majd elkezdte leráncigálni rólam a fehérneműt, amit elsőnek nem engedtem. De utána...
- Azt hiszem ajtó csapkodást hallottam. - mondtam Harrynek aki a nyakamat csókolgatta.
- Nem érdekel. - mondta és tovább folytatta.
Ekkor...:
Taylor és Dave jött be az ajtón.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Taylor féltékenyen.
- Azt amit veled sosem csináltam! - mondta Harry, majd leszállt rólam. Taylor azonnal elpirult, mert Harry tiszta meztelen volt és úgy állt fel.
Én csak csendben hallgattam és jobban magamra húztam a takarót.
- Ajánlom is Harry, hogy leszállj arról a kis csajról, mert csak kihasznál téged! - Én már nem bírtam tovább magamra csavartam a takarót és felálltam.
Azt viszont hozzátettem, mielőtt kimentem a szobából:
- Ne higgy neki Harry, mert én nem vagyok olyan. Amúgy meg te vagy a szánalmas, hogy lefeküdtél a tesómmal, miközben barátod volt. - mondtam Taylornak, majd leszaladtam a lépcsőn egyenesen az udvarba. Elkezdtem sírni és leültem a hinta ágyra. A bőgésemet csak Harry zavarta meg, aki leült mellém és átölelt.
- Ne sírj! Én nem hiszek Taylornak, meg amúgy is tudom, hogy te nem vagy olyan. - puszilta meg a fejemet amire én elpirultam.
- Tudom, hogy elhiszed, de nekem ez nem elég. Bizonyítsd is be...! - mondtam egyenesen elcsábítva Harryt.
Erre Harry lesmárolt, majd ledöntött a hinta ágyra. A csókunkat ő szakította meg, majd mélyen a szemembe nézett és ezt mondta:
- Én mindig is téged szerettelek. - mondta érzelgősen.
Én csak elmosolyodtam és lesmároltam. Harry egyre szenvedélyesebben csókolt, és....
- Harry ezt nem itt kéne, még a végén meglátnak a szomszédok! - mondtam és eltoltam magamtól.
- Akkor menjünk fel a szobádba! - mondta Harry és felhúzott, majd kézen fogva elindultunk a szobám felé.
Mikor felértünk a szobámhoz meghökkentő zajok szűrődtek ki. Harry vette a bátorságot és benyitott.
- Már ez megint mi itt???
2013. február 2., szombat
2013. január 30., szerda
3. A szakítás
Sziasztok! Egy hét múlva itt az új rész! Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást!
- Annyira sajnálom! - nem győztem győzködni Harryt.
A győzködésemet, Taylor zavarta meg!
- Megcsalsz Harry? - kérdezte Tay.
- Azt képzeled, hogy megcsallak??? - kérdezte vissza Harry Taylort.
- Igen azt! - mondta Taylor, bólogatva.
Közben, felkeltem, Harryről, és csöndben elmentem, magára hagytam, a veszekedő párt.
A konyhába mentem, és elkezdtem hallgatózni. Állandóan, csak Taylort hallottam, Harry meg sem bírt szólalni, mert állandóan csak Tay beszélt..!
Egyszer meghallottam, hogy Taylor szakítani akar Harryvel. Egyből felcsigázott, hogy szabad Harry, de a szívem mélyén sajnáltam, mert tudtam, hogy ha szakítanak akkor Harry összezuhan. Persze közbevághattam volna, de tudtam, hogy abból semmi jó nem sülne ki. A gondolataimat, Taylor ajtó csapkodása zavarta meg. Elegem volt! Kimentem! - itt meg mi a franc történt? - kérdeztem kiabálva.
De csak Harry volt a szobában!
- Mi történt? - kérdeztem ismételten.
- Szakítottam Taylorral! - mondta Harry elkeseredve.
- Ti szakítottatok?
- Igen.
- Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Azt hitte Taylor, hogy megcsalom... - mondta Harry sóhajtozva.
- De ez nem így van! - mondtam neki biztatva.
- De tudod milyen! - mondta Harry, majd lehajtotta a fejét.
- Dee.... - nem jutottam szóhoz, mert én tudtam, hogy mi az igazság.
- Ez az egész a te hibád! - vádolt meg Harry.
- Sajnálom, felbuktam! - mondtam sajnálkozva, majd elkezdtem bőgni.
- Ne sírj! Bocsi hogy ha megbántottalak, de túl nagy rajtam a stressz. - mondta Harry, és elmosolyodott.
- Semmi baj! - mondtam a könnyeimmel küzködve.
- Gyere már fel húgi.. - kért meg Dave.
- Oké megyek! - mondtam, majd még egyszer bocsánatot kértem Harrytől, és felmentem Davidhez.
- Mi az? - kérdeztem higgadva[...]
- Mi volt ez a nagy veszekedés, kiabálás? Kivel vesztél össze? - kérdezte Dave kíváncsian.
- Hosszú, Harry és Taylor szakítottak, mert felbuktam a szőnyegbe és véletlenül ráestem Harryre. - meséltem el.
- Szóval szabad Taylor? - kérdezte Dave.
- Igen, de ne ezen járjon az eszed, inkább sgítsd át a haverodat, ezen a traumán[...] - mondtam, bizakodva.
- Oké! - mondta, bár láttam hogy nincs sok kedve hozzá. Persze, én is így voltam vele, amikor meghallottam, hogy szakítottak, és Harry szabad.
Mikor David lement, elkezdtem tanakodni, hogy ez az egész miattam van. Egyből könnybe lábadt a szemem, azt gondoltam, hogy mindent a helyére kell tenni, mert nem élhetek egy egész életen át bűntudattal.
Elhatároztam, hogy felkeresem Taylort! Nem volt más lehetőségem, bár nem bírtam, mert szinte ellenségek voltunk, de csak ez a helyzet jutott.
Elkezdtem készülődni, próbáltam sietni, de nem tudtam...
Mikor lementem a fülbevalómért, Harryt pillantottam meg a kanapén szomorkodni!
Hát Dave? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Nincs itt, úgy két perce, azt mondta, hogy elugrik a boltba, mert elfelejtett valamit megvenni. - mondta Harry furcsállva, hogy ezt nekem nem említette.
Valójában, én is furcsálltam, de nem tudtam mit tenni.
Így felvettem a kabátom, és elindultam Taylorhoz, de Harrynek nem mondtam el, hogy hozzá megyek. Nem akartam vitatkozni ezen, mert ő úgy is azt mondta volna, hogy hagyjam ezt.
- Bocsi, de nekem van egy kis dolgom! - mondtam Harrynek.
- Oké, akkor szia! - búcsúzott el tőlem.
- Hello! - mondtam, majd kimentem az ajtón.
Már majd nem Taylor lakásánál voltam, amikor megálltam inni, mert abba a nagy sietségbe, nagyon szomjas lettem.
Mikor ittam, folytattam a sétát Taylor házához, hogy tisztázzam vele az ügyet.
- Itt is lennék! - mondtam lihegve és mosolyogva.
Becsengettem, Taylor ajtót is nyitott, de a sokk csak ezután jött el értem.
- Te normális vagy.....???[...]
- Annyira sajnálom! - nem győztem győzködni Harryt.
A győzködésemet, Taylor zavarta meg!
- Megcsalsz Harry? - kérdezte Tay.
- Azt képzeled, hogy megcsallak??? - kérdezte vissza Harry Taylort.
- Igen azt! - mondta Taylor, bólogatva.
Közben, felkeltem, Harryről, és csöndben elmentem, magára hagytam, a veszekedő párt.
A konyhába mentem, és elkezdtem hallgatózni. Állandóan, csak Taylort hallottam, Harry meg sem bírt szólalni, mert állandóan csak Tay beszélt..!
Egyszer meghallottam, hogy Taylor szakítani akar Harryvel. Egyből felcsigázott, hogy szabad Harry, de a szívem mélyén sajnáltam, mert tudtam, hogy ha szakítanak akkor Harry összezuhan. Persze közbevághattam volna, de tudtam, hogy abból semmi jó nem sülne ki. A gondolataimat, Taylor ajtó csapkodása zavarta meg. Elegem volt! Kimentem! - itt meg mi a franc történt? - kérdeztem kiabálva.
De csak Harry volt a szobában!
- Mi történt? - kérdeztem ismételten.
- Szakítottam Taylorral! - mondta Harry elkeseredve.
- Ti szakítottatok?
- Igen.
- Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Azt hitte Taylor, hogy megcsalom... - mondta Harry sóhajtozva.
- De ez nem így van! - mondtam neki biztatva.
- De tudod milyen! - mondta Harry, majd lehajtotta a fejét.
- Dee.... - nem jutottam szóhoz, mert én tudtam, hogy mi az igazság.
- Ez az egész a te hibád! - vádolt meg Harry.
- Sajnálom, felbuktam! - mondtam sajnálkozva, majd elkezdtem bőgni.
- Ne sírj! Bocsi hogy ha megbántottalak, de túl nagy rajtam a stressz. - mondta Harry, és elmosolyodott.
- Semmi baj! - mondtam a könnyeimmel küzködve.
- Gyere már fel húgi.. - kért meg Dave.
- Oké megyek! - mondtam, majd még egyszer bocsánatot kértem Harrytől, és felmentem Davidhez.
- Mi az? - kérdeztem higgadva[...]
- Mi volt ez a nagy veszekedés, kiabálás? Kivel vesztél össze? - kérdezte Dave kíváncsian.
- Hosszú, Harry és Taylor szakítottak, mert felbuktam a szőnyegbe és véletlenül ráestem Harryre. - meséltem el.
- Szóval szabad Taylor? - kérdezte Dave.
- Igen, de ne ezen járjon az eszed, inkább sgítsd át a haverodat, ezen a traumán[...] - mondtam, bizakodva.
- Oké! - mondta, bár láttam hogy nincs sok kedve hozzá. Persze, én is így voltam vele, amikor meghallottam, hogy szakítottak, és Harry szabad.
Mikor David lement, elkezdtem tanakodni, hogy ez az egész miattam van. Egyből könnybe lábadt a szemem, azt gondoltam, hogy mindent a helyére kell tenni, mert nem élhetek egy egész életen át bűntudattal.
Elhatároztam, hogy felkeresem Taylort! Nem volt más lehetőségem, bár nem bírtam, mert szinte ellenségek voltunk, de csak ez a helyzet jutott.
Elkezdtem készülődni, próbáltam sietni, de nem tudtam...
Mikor lementem a fülbevalómért, Harryt pillantottam meg a kanapén szomorkodni!
Hát Dave? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Nincs itt, úgy két perce, azt mondta, hogy elugrik a boltba, mert elfelejtett valamit megvenni. - mondta Harry furcsállva, hogy ezt nekem nem említette.
Valójában, én is furcsálltam, de nem tudtam mit tenni.
Így felvettem a kabátom, és elindultam Taylorhoz, de Harrynek nem mondtam el, hogy hozzá megyek. Nem akartam vitatkozni ezen, mert ő úgy is azt mondta volna, hogy hagyjam ezt.
- Bocsi, de nekem van egy kis dolgom! - mondtam Harrynek.
- Oké, akkor szia! - búcsúzott el tőlem.
- Hello! - mondtam, majd kimentem az ajtón.
Már majd nem Taylor lakásánál voltam, amikor megálltam inni, mert abba a nagy sietségbe, nagyon szomjas lettem.
Mikor ittam, folytattam a sétát Taylor házához, hogy tisztázzam vele az ügyet.
- Itt is lennék! - mondtam lihegve és mosolyogva.
Becsengettem, Taylor ajtót is nyitott, de a sokk csak ezután jött el értem.
- Te normális vagy.....???[...]
2013. január 24., csütörtök
2. Váratlan Csapás.
Bocsi hogy ilyen későn hoztuk az új részt, de a barátnőmmel, alig találkozunk, mert mikor melyikőnk nem ér rá. De ettől függetlenül reméljük tetszeni fog, és köszönjük a 6 rendszeres olvasónak is. Meg persze a kommenteket is, létszi most is írj kommentet, 3 komment után új rész.:)))
Egy szem pillantás alatt felfogtam, hogy mit is láttam. Rémes volt!! Majd fogtam magam, és berohantam a szobámba. Davet, és Tayt pedig hagytam tovább aludni! Csak az jár a felemben, hogy mi volt ez az egész, amit én láttam.
Hallottam, hogy valaki fut fel a lépcsőn...
- Hát itt meg mi történik? - kérdezte Harry.
- Te is itt vagy nálunk? - kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha nem emlékeznél mi ketten hoztuk fel tegnap tesódat, és Tayt. - mondta Harry, majd leült az ágyam sarkába.
- Bocsi, de most létszi menj ki a szobámból! - kértem meg.
- De miért, tudni akarom mi történt! - mondta Harry határozottan, és egyre nagyobba nyitotta a szemét.
- Nem akarod te azt tudni! - mondtam, és lehajtottam a fejem,
- De nagyon is akarom! - mondta, majd a szemembe nézett, azzal a csillogó szemével.
(Azt hittem hogy elájulok!)
- Megmutatom, de durva lesz! - mondtam, sóhajtozva.
- Oké kibírom! - mondta miközben a folyosón a szobámból, Dave szabályához sétáltunk.
Nyílik az ajtó.
- Ez meg mégis mit jelentsen? - kérdezte Harry, kiakadva.
Erre Taylor és David felijedt az alvásból.
- Ti normálisak vagytok, hogy ezt művelitek, kérdezte Harry ordítozva.
- Nyugodjál meg haver! - mondta tesóm.
- Nem tudok megnyugodni, a csajommal fekszel egy ágyban, ruha nélkül, hogy tudnék megnyugodni? - kérdezte Harry kiborulva.
- Az égadta világon, semmi se történt köztünk. - mondta Taylor.
- Nem hiszem el! - mondta harry, megfordult, és becsapta az ajtót maga mögött.
- Te hoztad a szobába Harryt? - kérdezte Tay.
- Igen, mert meg kért rá! - mondtam kiállva magamért.
Ekkor Taylor belekapott a hajamba, és elkezdte ráncigálni,
- Hagyjál már békén, miért kell ezt csinálnod, nem vagyunk már az oviban?! - mondtam, majd adtam egy pofont neki, mert már untam a haj tépést.
- Ezt meg miért adtad neki? - szólalt meg a másnaposan fekvő tesóm.
- Nem láttad hogy mit csinált? - Hát ti elképesztőek vagytok! - mondtam majd kimentem az ajtón.
Közben azon gondolkoztam, hogy még a saját tesóm is Tay pártját fogja, meg értem hogy fülig bele van esve Taylorba, de nem így kell lenyűgözni, egy lányt, hogy belé szeressen.
Épp a lépcsőn igyekeztem le, amikor az utolsó lépcsőfokon, elém áll Harry.
- A frászt hoztad rám! - mondtam, úgy mint aki sokkot kapott!!!
- Na mit mondtak? - kérdezte Harry.
- Miért vagy ennyire kíváncsi, te is hallodtad, nem?!? - mondtam grimasszal az arcomon.
- De az után, már nem mondtak semmit, csak cselekedtek!!! - mondtam, kicsit mosolyogva, mert annyira szánalmasnak tartottam Taylort.
- Mit csináltak? - kérdezte Harry grimasszal.
- Taylor megtépte a hajam. - mondtam nevetve.
- Ne mondjad már, ő nem ilyen! - mondta csalódott arcal.
- Jól van akkor ne hidd el! - ellöktem a kezét, a lépcső korlátról, és tovább igyekezdtem, a konyhába.
De Harry nem bírta ki a faggatózást, és utáánam jött!
- Na jól van, igazából valamennyire kinézem Tayből! - mondta Harry szánakozva.
- Na ügye! - mondtam, és elmosolyodtam.
Erreő is nevetni kezdett.
- Na és mit cináltál, hogy abba hagyta a haj tépést? - kérdezte kíváncsian.
- Lekevertem neki egy pofont! - mondtam keményen.
- Az azért durva! - mondta Harry, kissé sajnálva Tayt.
- Dehogy az! - mondtam, kicsit se foglalkozva Harry érzésével.
- áááhhmm! - ásított fel Harry.
- Te is fáradt vagy? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Igen, alig aludtam valamit! - mondta, majd ledőlt a kanapéra.
- Én sem aludtam valami sokat. - mondtam, és kivettem a hűtőböl az innivalót.
Épp Harry felé indultam, mikor a szőnyegben felbuktam, és egyenen Harryre estem. KÍNOS.......
Egy szem pillantás alatt felfogtam, hogy mit is láttam. Rémes volt!! Majd fogtam magam, és berohantam a szobámba. Davet, és Tayt pedig hagytam tovább aludni! Csak az jár a felemben, hogy mi volt ez az egész, amit én láttam.
Hallottam, hogy valaki fut fel a lépcsőn...
- Hát itt meg mi történik? - kérdezte Harry.
- Te is itt vagy nálunk? - kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha nem emlékeznél mi ketten hoztuk fel tegnap tesódat, és Tayt. - mondta Harry, majd leült az ágyam sarkába.
- Bocsi, de most létszi menj ki a szobámból! - kértem meg.
- De miért, tudni akarom mi történt! - mondta Harry határozottan, és egyre nagyobba nyitotta a szemét.
- Nem akarod te azt tudni! - mondtam, és lehajtottam a fejem,
- De nagyon is akarom! - mondta, majd a szemembe nézett, azzal a csillogó szemével.
(Azt hittem hogy elájulok!)
- Megmutatom, de durva lesz! - mondtam, sóhajtozva.
- Oké kibírom! - mondta miközben a folyosón a szobámból, Dave szabályához sétáltunk.
Nyílik az ajtó.
- Ez meg mégis mit jelentsen? - kérdezte Harry, kiakadva.
Erre Taylor és David felijedt az alvásból.
- Ti normálisak vagytok, hogy ezt művelitek, kérdezte Harry ordítozva.
- Nyugodjál meg haver! - mondta tesóm.
- Nem tudok megnyugodni, a csajommal fekszel egy ágyban, ruha nélkül, hogy tudnék megnyugodni? - kérdezte Harry kiborulva.
- Az égadta világon, semmi se történt köztünk. - mondta Taylor.
- Nem hiszem el! - mondta harry, megfordult, és becsapta az ajtót maga mögött.
- Te hoztad a szobába Harryt? - kérdezte Tay.
- Igen, mert meg kért rá! - mondtam kiállva magamért.
Ekkor Taylor belekapott a hajamba, és elkezdte ráncigálni,
- Hagyjál már békén, miért kell ezt csinálnod, nem vagyunk már az oviban?! - mondtam, majd adtam egy pofont neki, mert már untam a haj tépést.
- Ezt meg miért adtad neki? - szólalt meg a másnaposan fekvő tesóm.
- Nem láttad hogy mit csinált? - Hát ti elképesztőek vagytok! - mondtam majd kimentem az ajtón.
Közben azon gondolkoztam, hogy még a saját tesóm is Tay pártját fogja, meg értem hogy fülig bele van esve Taylorba, de nem így kell lenyűgözni, egy lányt, hogy belé szeressen.
Épp a lépcsőn igyekeztem le, amikor az utolsó lépcsőfokon, elém áll Harry.
- A frászt hoztad rám! - mondtam, úgy mint aki sokkot kapott!!!
- Na mit mondtak? - kérdezte Harry.
- Miért vagy ennyire kíváncsi, te is hallodtad, nem?!? - mondtam grimasszal az arcomon.
- De az után, már nem mondtak semmit, csak cselekedtek!!! - mondtam, kicsit mosolyogva, mert annyira szánalmasnak tartottam Taylort.
- Mit csináltak? - kérdezte Harry grimasszal.
- Taylor megtépte a hajam. - mondtam nevetve.
- Ne mondjad már, ő nem ilyen! - mondta csalódott arcal.
- Jól van akkor ne hidd el! - ellöktem a kezét, a lépcső korlátról, és tovább igyekezdtem, a konyhába.
De Harry nem bírta ki a faggatózást, és utáánam jött!
- Na jól van, igazából valamennyire kinézem Tayből! - mondta Harry szánakozva.
- Na ügye! - mondtam, és elmosolyodtam.
Erreő is nevetni kezdett.
- Na és mit cináltál, hogy abba hagyta a haj tépést? - kérdezte kíváncsian.
- Lekevertem neki egy pofont! - mondtam keményen.
- Az azért durva! - mondta Harry, kissé sajnálva Tayt.
- Dehogy az! - mondtam, kicsit se foglalkozva Harry érzésével.
- áááhhmm! - ásított fel Harry.
- Te is fáradt vagy? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Igen, alig aludtam valamit! - mondta, majd ledőlt a kanapéra.
- Én sem aludtam valami sokat. - mondtam, és kivettem a hűtőböl az innivalót.
Épp Harry felé indultam, mikor a szőnyegben felbuktam, és egyenen Harryre estem. KÍNOS.......
2013. január 3., csütörtök
1. Titkok
Sziasztok! bocsi hogy ilyen későn hoztuk az első részt, de valami jóval akartunk előállni. Reméljük, megérte, és nektek is tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. :)
- Buli!!! - kiabáltam, majd otthagyva bátyámat felszaladtam a fürdőbe. Körülbelül 20 perce lehettem bent, amikor kopogtattak az ajtón.
- Nyisd ki Emy! - kiabálta Dave.
- Menj a lenti fürdőbe!
- De ott Harry van! - mondta Dave.
- Nem érdekel akkor se foglak beengedni! - mondtam, majd tovább folytattam a szépítkezést. Ekkor már persze feladta és elment az ajtótól.
Egy 15 perc múlva végeztem, és kimentem, de Dave amint kiléptem, be is futott és bezárta maga után az ajtót. Erre én csak a szememet forgattam. Lementem az emeletről. és Taylort pillantottam meg a nappaliban. Persze azt tudni kell, hogy én gyűlölöm Taylort, ezért nem foglalkozva vele bementem a konyhába. Ilyenkor persze mindig előtört belőlem, amit csak én tudtam egyedül. Ugyanis fülig bele voltam esve Harrybe. Két éve történt, mióta Dave bemutatta Harryt. Azóta bele vagyok zúgva. Épp ezért nem bírom Taylort, mert féltékeny vagyok a kapcsolatukra. Persze ezt senkivel sem osztottam meg, főleg nem Harryvel. Persze szerintem már feltűnt neki, hogy mindig amikor hozzám szól, elpirulok, és felfutok a lépcsőn. De persze ő nem foglalkozik ezzel.
Gondolatomat megzavarva jött be Harry a konyhába. Mint mindig most is eszméletemet vesztve álltam egy helybe. Most is nagyon jól nézett ki.
- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem zavarodva, és nem mertem a szemébe nézni.
- Köszi a kedves fogadtatást! - mondta Harry, és levett a polcról egy Twixet.
- Az, az enyém! - szólaltam meg, és elvettem tőle. Erre Harry:
- De ezt én vettem magamnak! - jelentette ki, és kivette a kezemből.
- Akkor edd meg te! - mondtam feldühödve, és kirohantam a konyhából.
- Mi történt? - kérdezte Taylor, mit ha annyira érdekelné, gondoltam magamban.
- Ehhez neked semmi közöd! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Elkezdtem öltözködni a bulira, és azon keztem el gondolkozni, hogy muszáj Taylornak is jönnie? Nagyon nem bírom ezt a csajt, még, ha szép lenne. Na de nem gondolkozok ezen inkább öltözök. Az öltözködésemet megzavarva tört rám Dave.
- Miért futottál fel olyan gyorsan? - kérdezte meglepve kissé.
- Öltöznék ha nem baj, amúgy honnan tudod!? - tettem fel a kérdést.
- Taylor mondta.
- Szóval, ilyen jóba vagy vele? - kérdeztem gúnyosan.
- Élvezzük egymás társaságat! - mondta mosolyogva.
- Kedvelitek egymást ügye, már mint úgy, de azt tudod, hogy Harrynek ez nagyon nem tetszene. - mondtam szánalmasan.
- Ö..ö.öö csak barátok vagyunk. - mondta zavarodva, és lesütötte a szemét.
- Dave nekem nyugodtan elmondhatod, tudod, hogy nem árulom el Harrynek.
- Na jó, egy kicsit tetszik! - mondta elpirulva.
- Elmondom Harrynek! - fenyegettem meg, majd kinyújtottam a nyelvem rá.
- Nemtennéd meg! - mondta vicsorogva.
- Honnan veszed ezt? - kérdeztem kissé gyanakvóan.
- Mert nálam van a naplód!!!! - monta büszkén.
- Hogy kerül hozzád, add ide vagy megverlek?! - mondtam felháborodva, és ordibálva.
- Elvettem! - mondta Dave.
- Megtudhatnám, hogy miért?
- Az most nem fontos, de az már annál inkább, hogy tetszik neked Harry.
- Szóval beleolvastál? - ordítottam rá.
- Igen! - mondta büszkén.
Majd felolvasott belőle egy részt:
Ma volt az amikor a tesóm, elsőnek bemutatta a haverját, Harryt.
Nagyon helyes, és még szingli. De persze sosem járna, egy magam fajta lánnyal. Így persze egy jóképű pasiért dobog a szívem, aki ezt nem képes viszonozni. Látom rajta, hogy ő nem úgy néz rám, mint egy nőre, hanem mint egy haverra. Ezt nekem el kell fogadnom, bármennyire is fáj. :(
- Ezt nem én írtam! - nyögtem rá, de már a sírás kerülgetett.
- De te írtad! - mondta Dave nevetve.
- Menj ki, te seggfej! - modtam, és egy vázát vágtam neki.
- oouch!! - mondta Dave, és elrohant.
- Mi történt? - futott fel a lépcsőn Harry!
- Semmi. - mondtam de ekkor már nem tudtam a könnyeimet visszatartani, és elkeztem sírni.
Ekkor Harry átölelt. - és olyan érzésem volt, mintha minden rendbe lenne.
- Öltözz fel, én most ki megyek.
- Oké. - mondtam, és egy puszit adtam az arcára.
- Khmmm, megzavartam valamit!???? - kérdezte Taylor, grimasszal az arcán.
- Semmi sem történt! - mondta Harrry, és odament Taylorhoz.
- Mi a bajod van, mindig? Semmi sem történt, jól mondta Harry, és amúgy a te pasid, miért csalna meg, meg én bíznék benne, ha a pasim lenne. - mondtam csordogáló könnyeimet letörölve.
Erre Taylor semmit sem mondott, csak lement a lépcsőn, Harra követte.
Én csak a fürdőbe mentem, felöltőztem, és újból kisminkeltem magam.
Végül mindenki elkszült, és elindultunk a buliba, bár nem volt nagyon kedvem menni, ugyanis Tayel, és Davevel csúnyán összevesztem. De végül csak elmentem, csak az volt a rossz hogy Taylor és én köztem, nagy volt a feszültség.
De persze a buli jó volt, mert elfelejtette velem a mai nap történteket, és csak a Harrys ügy maradt meg bennem. Meg a csodálatos ruhám, ami így nézett ki:
- Buli!!! - kiabáltam, majd otthagyva bátyámat felszaladtam a fürdőbe. Körülbelül 20 perce lehettem bent, amikor kopogtattak az ajtón.
- Nyisd ki Emy! - kiabálta Dave.
- Menj a lenti fürdőbe!
- De ott Harry van! - mondta Dave.
- Nem érdekel akkor se foglak beengedni! - mondtam, majd tovább folytattam a szépítkezést. Ekkor már persze feladta és elment az ajtótól.
Egy 15 perc múlva végeztem, és kimentem, de Dave amint kiléptem, be is futott és bezárta maga után az ajtót. Erre én csak a szememet forgattam. Lementem az emeletről. és Taylort pillantottam meg a nappaliban. Persze azt tudni kell, hogy én gyűlölöm Taylort, ezért nem foglalkozva vele bementem a konyhába. Ilyenkor persze mindig előtört belőlem, amit csak én tudtam egyedül. Ugyanis fülig bele voltam esve Harrybe. Két éve történt, mióta Dave bemutatta Harryt. Azóta bele vagyok zúgva. Épp ezért nem bírom Taylort, mert féltékeny vagyok a kapcsolatukra. Persze ezt senkivel sem osztottam meg, főleg nem Harryvel. Persze szerintem már feltűnt neki, hogy mindig amikor hozzám szól, elpirulok, és felfutok a lépcsőn. De persze ő nem foglalkozik ezzel.
Gondolatomat megzavarva jött be Harry a konyhába. Mint mindig most is eszméletemet vesztve álltam egy helybe. Most is nagyon jól nézett ki.
- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem zavarodva, és nem mertem a szemébe nézni.
- Köszi a kedves fogadtatást! - mondta Harry, és levett a polcról egy Twixet.
- Az, az enyém! - szólaltam meg, és elvettem tőle. Erre Harry:
- De ezt én vettem magamnak! - jelentette ki, és kivette a kezemből.
- Akkor edd meg te! - mondtam feldühödve, és kirohantam a konyhából.
- Mi történt? - kérdezte Taylor, mit ha annyira érdekelné, gondoltam magamban.
- Ehhez neked semmi közöd! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Elkezdtem öltözködni a bulira, és azon keztem el gondolkozni, hogy muszáj Taylornak is jönnie? Nagyon nem bírom ezt a csajt, még, ha szép lenne. Na de nem gondolkozok ezen inkább öltözök. Az öltözködésemet megzavarva tört rám Dave.
- Miért futottál fel olyan gyorsan? - kérdezte meglepve kissé.
- Öltöznék ha nem baj, amúgy honnan tudod!? - tettem fel a kérdést.
- Taylor mondta.
- Szóval, ilyen jóba vagy vele? - kérdeztem gúnyosan.
- Élvezzük egymás társaságat! - mondta mosolyogva.
- Kedvelitek egymást ügye, már mint úgy, de azt tudod, hogy Harrynek ez nagyon nem tetszene. - mondtam szánalmasan.
- Ö..ö.öö csak barátok vagyunk. - mondta zavarodva, és lesütötte a szemét.
- Dave nekem nyugodtan elmondhatod, tudod, hogy nem árulom el Harrynek.
- Na jó, egy kicsit tetszik! - mondta elpirulva.
- Elmondom Harrynek! - fenyegettem meg, majd kinyújtottam a nyelvem rá.
- Nemtennéd meg! - mondta vicsorogva.
- Honnan veszed ezt? - kérdeztem kissé gyanakvóan.
- Mert nálam van a naplód!!!! - monta büszkén.
- Hogy kerül hozzád, add ide vagy megverlek?! - mondtam felháborodva, és ordibálva.
- Elvettem! - mondta Dave.
- Megtudhatnám, hogy miért?
- Az most nem fontos, de az már annál inkább, hogy tetszik neked Harry.
- Szóval beleolvastál? - ordítottam rá.
- Igen! - mondta büszkén.
Majd felolvasott belőle egy részt:
Ma volt az amikor a tesóm, elsőnek bemutatta a haverját, Harryt.
Nagyon helyes, és még szingli. De persze sosem járna, egy magam fajta lánnyal. Így persze egy jóképű pasiért dobog a szívem, aki ezt nem képes viszonozni. Látom rajta, hogy ő nem úgy néz rám, mint egy nőre, hanem mint egy haverra. Ezt nekem el kell fogadnom, bármennyire is fáj. :(
- Ezt nem én írtam! - nyögtem rá, de már a sírás kerülgetett.
- De te írtad! - mondta Dave nevetve.
- Menj ki, te seggfej! - modtam, és egy vázát vágtam neki.
- oouch!! - mondta Dave, és elrohant.
- Mi történt? - futott fel a lépcsőn Harry!
- Semmi. - mondtam de ekkor már nem tudtam a könnyeimet visszatartani, és elkeztem sírni.
Ekkor Harry átölelt. - és olyan érzésem volt, mintha minden rendbe lenne.
- Öltözz fel, én most ki megyek.
- Oké. - mondtam, és egy puszit adtam az arcára.
- Khmmm, megzavartam valamit!???? - kérdezte Taylor, grimasszal az arcán.
- Semmi sem történt! - mondta Harrry, és odament Taylorhoz.
- Mi a bajod van, mindig? Semmi sem történt, jól mondta Harry, és amúgy a te pasid, miért csalna meg, meg én bíznék benne, ha a pasim lenne. - mondtam csordogáló könnyeimet letörölve.
Erre Taylor semmit sem mondott, csak lement a lépcsőn, Harra követte.
Én csak a fürdőbe mentem, felöltőztem, és újból kisminkeltem magam.
Végül mindenki elkszült, és elindultunk a buliba, bár nem volt nagyon kedvem menni, ugyanis Tayel, és Davevel csúnyán összevesztem. De végül csak elmentem, csak az volt a rossz hogy Taylor és én köztem, nagy volt a feszültség.
De persze a buli jó volt, mert elfelejtette velem a mai nap történteket, és csak a Harrys ügy maradt meg bennem. Meg a csodálatos ruhám, ami így nézett ki:
Ezt a ruhát, még Davetől kaptam a 16. szülinapomra. De persze annak már több mint egy éve van, ugyanis már 17 is elmúltam. Na de visszatérve a bulira, elég jó, bár Taylor már elég bice-bóca, és Dave is kezd az lenni. Csak Harry meg én vagyunk, úgymond józanak. De gyorsan eltelt az idő, de Tay és Dave annyira berugtak, hogy nekünk kellet Harryvel, haza cipelni őket.
Mikor hazaértünk fel se kísértük őket Harryvel, csak mindketten bementünk a szobánkba.
Reggel nagy fejfájásra ébredtem. Kikeltem az ágyamból, és elindultam Dave szobája felé, hogy szóljak neki, hogy ideje felkelni. Így hát benyitottam, de olyat láttam amit nem kellett volna.
2012. december 27., csütörtök
Prológus :)
Rólam, és a bátyámról Davidről szól, meg persze Harryről, és Taylorról is. A bátyám 19, amíg én még csak 17. Ez az egész bonyodalom úgy veszi kezdetét, hogy ügye bár Harry és Taylor járnak. De egy felejtős este mindent megváltoztat, ugyanis a 4jóbarát bulizni mennek. De ez nem olyan jól sül el, ahogy tervezték. ugyanis Taylor, és David kicsit túl itta magát a kelleténél, és nagyon berúgtak. Az egész homályba veszni látszott reggelig, mikor ugyanis Taylor és David egy ágyban ébredt. Mikor ezt David elmondta Harrynek, mert Taylor ügye bár félt elmondani. Harry kiverte a balhét, és rögtön szakított Taylorral. Taylor később visszaakart menni Harryhez, de ő nem fogatta vissza. Így nem tehetett mást vissza ment Davidhez, mert kellett az új klipjéhez. Persze a bátyámat nagyon sajnáltam, de mit tehettem volna ha ő fülig bele van esve Taylorba. Később talán megtudja, hogy csak kihasználja, vagy ez örökre titok marad? Harry talál valaki mást helyette, vagy szingli marad? Taylor vajon örökre eltűnik az életünkből, vagy még sem?
Mind ezt megtudhatod, ha olvasod a blogot :D.
Ha tetszik a blog kérünk titeket írjatok megjegyzést, és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :)))
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
