3. A szakítás

Sziasztok! Egy hét múlva itt az új rész! Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást!

- Annyira sajnálom! - nem győztem győzködni Harryt.
A győzködésemet, Taylor zavarta meg!
- Megcsalsz Harry? - kérdezte Tay.
- Azt képzeled, hogy megcsallak??? - kérdezte vissza Harry Taylort.
- Igen azt! - mondta Taylor, bólogatva.
Közben, felkeltem, Harryről, és csöndben elmentem, magára hagytam, a veszekedő párt.
A konyhába mentem, és elkezdtem hallgatózni. Állandóan, csak Taylort hallottam, Harry meg sem bírt szólalni, mert állandóan csak Tay beszélt..!
Egyszer meghallottam, hogy Taylor szakítani akar Harryvel. Egyből felcsigázott, hogy szabad Harry, de a szívem mélyén sajnáltam, mert tudtam, hogy ha szakítanak akkor Harry összezuhan. Persze közbevághattam volna, de tudtam, hogy abból semmi jó nem sülne ki. A gondolataimat, Taylor ajtó csapkodása zavarta meg. Elegem volt! Kimentem! - itt meg mi a franc történt? - kérdeztem kiabálva.
De csak Harry volt a szobában!
- Mi történt? - kérdeztem ismételten.
- Szakítottam Taylorral! - mondta Harry elkeseredve.
- Ti szakítottatok?
- Igen.
- Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Azt hitte Taylor, hogy megcsalom... - mondta Harry sóhajtozva.
- De ez nem így van! - mondtam neki biztatva.
- De tudod milyen! - mondta Harry, majd lehajtotta a fejét.
- Dee.... - nem jutottam szóhoz, mert én tudtam, hogy mi az igazság.
- Ez az egész a te hibád! - vádolt meg Harry.
- Sajnálom, felbuktam! - mondtam sajnálkozva, majd elkezdtem bőgni.
- Ne sírj! Bocsi hogy ha megbántottalak, de túl nagy rajtam a stressz. - mondta Harry, és elmosolyodott.
- Semmi baj! - mondtam a könnyeimmel küzködve.
- Gyere már fel húgi.. - kért meg Dave.
- Oké megyek! - mondtam, majd még egyszer bocsánatot kértem Harrytől, és felmentem Davidhez.
- Mi az? - kérdeztem higgadva[...]
- Mi volt ez a nagy veszekedés, kiabálás? Kivel vesztél össze? - kérdezte Dave kíváncsian.
 - Hosszú, Harry és Taylor szakítottak, mert felbuktam a  szőnyegbe és véletlenül ráestem Harryre. - meséltem el.
- Szóval szabad Taylor? - kérdezte Dave.
- Igen, de ne ezen járjon az eszed, inkább sgítsd át a haverodat, ezen a traumán[...] - mondtam, bizakodva.
- Oké! - mondta, bár láttam hogy nincs sok kedve hozzá. Persze, én is így voltam vele, amikor meghallottam, hogy szakítottak, és Harry szabad.
Mikor David lement, elkezdtem tanakodni, hogy ez az egész miattam van. Egyből könnybe lábadt a szemem, azt gondoltam, hogy mindent a helyére kell tenni, mert nem élhetek egy egész életen át bűntudattal.
Elhatároztam, hogy felkeresem Taylort! Nem volt más lehetőségem, bár nem bírtam, mert szinte ellenségek voltunk, de csak ez a helyzet jutott.
Elkezdtem készülődni, próbáltam sietni, de nem tudtam...
Mikor lementem a fülbevalómért, Harryt pillantottam meg a kanapén szomorkodni!
Hát Dave? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Nincs itt, úgy két perce, azt mondta, hogy elugrik a boltba, mert elfelejtett valamit megvenni. - mondta Harry furcsállva, hogy ezt nekem nem említette.
Valójában, én is furcsálltam, de nem tudtam mit tenni.
Így felvettem a kabátom, és elindultam Taylorhoz, de Harrynek nem mondtam el, hogy hozzá megyek. Nem akartam vitatkozni ezen, mert ő úgy is azt mondta volna, hogy hagyjam ezt.
- Bocsi, de nekem van egy kis dolgom! - mondtam Harrynek.
- Oké, akkor szia! - búcsúzott el tőlem.
- Hello! - mondtam, majd kimentem az ajtón.
Már majd nem Taylor lakásánál voltam, amikor megálltam inni, mert abba a nagy sietségbe, nagyon szomjas lettem.
Mikor ittam, folytattam a sétát Taylor házához, hogy tisztázzam vele az ügyet.
- Itt is lennék! - mondtam lihegve és mosolyogva.
Becsengettem, Taylor ajtót is nyitott, de a sokk csak ezután jött el értem.
- Te normális vagy.....???[...]