2. Váratlan Csapás.

Bocsi hogy ilyen későn hoztuk az új részt, de a barátnőmmel, alig találkozunk, mert mikor melyikőnk nem ér rá. De ettől függetlenül reméljük tetszeni fog, és köszönjük a 6 rendszeres olvasónak is. Meg persze a kommenteket is, létszi most is írj kommentet, 3 komment után új rész.:)))


Egy szem pillantás alatt felfogtam, hogy mit is láttam. Rémes volt!! Majd fogtam magam, és berohantam a szobámba. Davet, és Tayt pedig hagytam tovább aludni! Csak az jár a felemben, hogy mi volt ez az egész, amit én láttam.
Hallottam, hogy valaki fut fel a lépcsőn...
- Hát itt meg mi történik? - kérdezte Harry.
- Te is itt vagy nálunk? - kérdeztem meglepődve.
- Igen, ha nem emlékeznél mi ketten hoztuk fel tegnap tesódat, és Tayt. - mondta Harry, majd leült az ágyam sarkába.
- Bocsi, de most létszi menj ki a szobámból! - kértem meg.
- De miért, tudni akarom mi történt! - mondta Harry határozottan, és egyre nagyobba nyitotta a szemét.
- Nem akarod te azt tudni! - mondtam, és lehajtottam a fejem,
- De nagyon is akarom! - mondta, majd a szemembe nézett, azzal a csillogó szemével.
(Azt hittem hogy elájulok!)
- Megmutatom, de durva lesz! - mondtam, sóhajtozva.
- Oké kibírom! - mondta miközben a folyosón a szobámból, Dave szabályához sétáltunk.
Nyílik az ajtó.
- Ez meg mégis mit jelentsen? - kérdezte Harry, kiakadva.
Erre Taylor és David felijedt az alvásból.
- Ti normálisak vagytok, hogy ezt művelitek, kérdezte Harry ordítozva.
- Nyugodjál meg haver! - mondta tesóm.
- Nem tudok megnyugodni, a csajommal fekszel egy ágyban, ruha nélkül, hogy tudnék megnyugodni? - kérdezte Harry kiborulva.
- Az égadta világon, semmi se történt köztünk. - mondta Taylor.
- Nem hiszem el! - mondta harry, megfordult, és becsapta az ajtót maga mögött.
- Te hoztad a szobába Harryt? - kérdezte Tay.
- Igen, mert meg kért rá! - mondtam kiállva magamért.
Ekkor Taylor belekapott a hajamba, és elkezdte ráncigálni,
- Hagyjál már békén, miért kell ezt csinálnod, nem vagyunk már az oviban?! - mondtam, majd adtam egy pofont neki, mert már untam a haj tépést.
- Ezt meg miért adtad neki? - szólalt meg a másnaposan fekvő tesóm.
- Nem láttad hogy mit csinált? - Hát ti elképesztőek vagytok! - mondtam majd kimentem az ajtón.
Közben azon gondolkoztam, hogy még a saját tesóm is Tay pártját fogja, meg értem hogy fülig bele van esve Taylorba, de nem így kell lenyűgözni, egy lányt, hogy belé szeressen.
Épp a lépcsőn igyekeztem le, amikor az utolsó lépcsőfokon, elém áll Harry.
- A frászt hoztad rám! - mondtam, úgy mint aki sokkot kapott!!!
- Na mit mondtak? - kérdezte Harry.
- Miért vagy ennyire kíváncsi, te is hallodtad, nem?!? - mondtam grimasszal az arcomon.
- De az után, már nem mondtak semmit, csak cselekedtek!!! - mondtam, kicsit mosolyogva, mert annyira szánalmasnak tartottam Taylort.
- Mit csináltak? - kérdezte Harry grimasszal.
- Taylor megtépte a hajam. - mondtam nevetve.
- Ne mondjad már, ő nem ilyen! - mondta csalódott arcal.
- Jól van akkor ne hidd el! - ellöktem a kezét, a lépcső korlátról, és tovább igyekezdtem, a konyhába.
De Harry nem bírta ki a faggatózást, és utáánam jött!
- Na jól van, igazából valamennyire kinézem Tayből! - mondta Harry szánakozva.
- Na ügye! - mondtam, és elmosolyodtam.
Erreő is nevetni kezdett.
- Na és mit cináltál, hogy abba hagyta a haj tépést? - kérdezte kíváncsian.
- Lekevertem neki egy pofont! - mondtam keményen.
- Az azért durva! - mondta Harry, kissé sajnálva Tayt.
- Dehogy az! - mondtam, kicsit se foglalkozva Harry érzésével.
- áááhhmm! - ásított fel  Harry.
- Te is fáradt vagy? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- Igen, alig aludtam valamit! - mondta, majd ledőlt a kanapéra.
- Én sem aludtam valami sokat. - mondtam, és kivettem a hűtőböl az innivalót.
Épp Harry felé indultam, mikor a szőnyegben felbuktam, és egyenen Harryre estem. KÍNOS.......